Karvalykaland

Egész héten verőfényes napsütésben dolgoztam – a négy fal között. Szombat reggel, mivel két órára nem lett volna érdemes kimennem a homoktövis élőhelykezelésre, a lest választottam. Zoli és Imre remekül sikerült ökörszem fotója inspirált, szerettem volna én is lencsevégre kapni kis kedvencemet. 8 óra után értem fel, nagy mozgás fogadott, a szokásos három cinegefaj közel harminc egyede sürgött-forgott az etető körül. Távolról egy tojó fenyőpinty is mutatkozott, de ökörszem sehol. 10 óra körül, már éppen szedelőzködtem, mikor riasztásra lettem figyelmes, balról egy karvaly húzott át, és legnagyobb örömömre beült egy közeli cseresznyefa ágára. Sajnos elég messze és takarásban is volt, de azért szorgosan kattintgattam az ágak közt kukucskálva. A cinegék persze lármáztak folyamatosan hím karvalyra. Aztán egyszer csak elrúgta magát, gondoltam – ennyi volt …
De legnagyobb meglepetésemre beült a les előtti ülőfára. Majd egy perc múlva ismét rebbent, ezúttal az itató peremére, elég otthonosan mozgott, talán nem először járt itt. Aztán egy rövid szemezés után (ekkor már három méteren belül volt) betottyant az itatóba és hosszasan lubickolt, láthatóan élvezte a meleg napsütést és a fürdést. Én nemkülönben!